Karácsony

        Egyre közelebb állunk a szeretet ünnepéhez. Mindenki türelmetlenül várja a VAKÁCIÓT. Az osztály nagy része fáradt és úgy érzi,hogy ezek az utolsó órák a legnehezebbek és, hogy nem lesz már vége.

         Hétfőn, december 20.-án , este  7 órától került sor a kollégiumban a karácsonyi előadásra, mely egy rövid áhítattal kezdődött. Miután ez lejárt,  egy nagyon hangulatos előadásban vehettünk részt, amelyben a 9-12. osztályos diákok szerepeltek. Köztük volt Csabi  is, akire nagyon büszkék vagyunk, mert ő az egyedüli személy az osztályunkból, aki részt vett ebben a műsorban. Aki még nem jött rá, az most rájöhetett arra, hogy nagyon tehetséges és nagyon jól csinálja a dolgát. Szebbnél-szebb versek hangzottak el. Ezek nem csak elhangzottak hanem meg is mardnak bennünk és segítenek megérteni ennek az ünnepnek a legfontosabb részeit. Talán ezekkel a versekkel megtanuljuk értékelni azt amink van, és ami igazán fontos. Nagyon hangulatos volt az előadas, mert a diákok gyertyaláng fényében ülték félkörbe a karácsonyfát.

Amikor az előadásnak vége volt, a műsor a kórus dalaival folytatodott. Karácsonyi dalokokat énekeltek, amelyek ugyancsak a karacsonyi hangulatra vezettek rá. Olyan szép volt, hogy az ember talán azt szeretné, hogy minden héten legyen egy ilyen fontos ünnep, aminek alkalmával összegyülünk és meghallgatjuk egymást. 
Az est végén, nem utolsó sorban  a Püspök úr is áldott, békés ünnepeket kívánt mindenkinek. Mindenki boldogan tért vissza otthonába tudva, hogy már csak egyet kell aludni a vakáció kezdetének napjáig.

  ÁLDOTT, BÉKÉS KARÁCSONYI ÜNNEPEKET 
ÉS EGY NAGYON BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

 Runcan Dóra

Hoboborító

Megjött a tél. Csakhogy nem egyedül jött a kollégiumba, hanem napjaink egyik legtehetségesebb előadóművészével együtt, az utolsó hiteles csavargóval, Földes Hobo Lászlóval.

   Az első havazással érkezett, József Attila műveivel. Nem kis élmény volt így hallani azokat a verseket, melyeknek legalább pár sora biztos, hogy mindenkinek ismerős, és nem a megszokott formában, hanem összekulcsolt kézzel és fényjátékkal, valamint egy pár közülük meg is volt zenésítve. Azzal, hogy a nézőkkel is kommunikált az előadás közben mintha maga József Attila jelent volna meg előttünk, és úgy tűnt, mintha részben mi írtuk volna a verseket.

   Másnap délben ugyancsak a kollégium dísztermében a diákoknak és az iskolában dolgozóknak a gyermekkoráról, arról, hogy hogyan került kapcsolatba a blues zenével, karrierje befutásáról, és sok más érdekes témáról mesélt életét illetően, és sok más kulisszatitokba avatott be minket. Ezt követően a kollégistákból összekovácsolt zenekarral együtt játszott el két dalt. Megtisztelő volt, de még nem tudjuk felfogni, hogy mennyire...

Még azt sem, hogy milyen nagy dolog, hogy egyáltalán eljött, hogy autogrammot osztott és kért(!), és hogy még az Imi ízlésének megfelelő pózban is fényképezkedett csak azért, hogy a közönség, azaz mi jól érezhessük magunk. Úgy gondolom, köszönettel tartozunk neki ezért.

A nap viszont nem állt meg, egy szó mint száz, estére a Csavargók Tízparancsolatára is sor került, mely inkább vonzotta a fiatalokat, mivel ez kicsit megszokottabb, inkább blues-zene volt, mint versek, és mélypontok. Nem tudom, ezzel a többi szerencsés ember, aki ott lehetett, hogy van, de nekem egy új fejezet kezdetét jelentette ez a két nap.

Mindenesetre köszönjük, hogy ott lehettünk!

                                                Mátyás Metz Dávid

Klamm-féle háború... vagy valóság?

        Csütörtök volt. Pár nappal azelőtt az Oszi közölte velünk, hogy egy különleges előadás résztvevői leszünk. A különleges szó hallatán gondolkodni kezdtünk, vajon mi is lesz ez ... hmm ... majd meglátjuk. Csak annyit tudtunk, hogy egy nagyon tehetséges, nagyváradi színész mutatványát fogjuk végignézni... Így hát egy kiadós zeneóra helyett egy órakor beültünk osztálytermünkbe, mely egy picit népesebb lett, mivel pár „vendégünk” is érkezett, vagyis egy pár tizenegyedikes és egy pár tizenkettedikes is  “gólya“ lett, mivel az alagsorba költözött. Az Oszi felolvasta a “játékszabályokat“: az osztály passzívan viszonyul Klamm német tanárúr órájához, mivel az illetőt tartják hibásnak osztálytársnőjük, Petra haláláért (aki felakasztotta magát amiatt, hogy nem érettségizhetett). Levelet is írtak, melyben ezeket a gondolatokat megfogalmazták. Ezek hallatán egymásra néztünk, továbbra sem értettük, hogy miről is van itt szó, de igyekeztünk ezt leplezni ... Pár másodperc után bejött a tanár. Senki sem állt fel, nem is köszönt, csak “bámult“ és várta a folytatást...

Elkezdődött az óra. Klamm tanár úr Goethe Faust-ját hozta be, arról kezdett beszélni. Az osztályban síri csend volt, mindenki figyelt, még nem tudtuk pontosan, hogy mi is történik, most mit kellene csinálni, de biztosak voltunk, hogy majd “beugrik”... Lassan-lassan belejöttünk, ez persze a profi előadónak köszönhető. Órája nem hasonlított a megszokottakhoz, ő más céllal jött be osztályunkba, azzal, hogy egy olyan helyzetet tárjon elénk, amely “reálos agykerekeinket” még jobban megmozgatná és emberként is faragna. Manapság már ilyen történeteket, mint például a Petra esete is, a hírekben, 2-3 perces, száraz beszámolóban hallunk. Igazán nem is nagyon figyelünk, mert “minket ez nem érint”. Ha valami nem velünk történik meg, akkor “kit érdekel, hogy más mit csinál? “Eme önző gondolkodásmód “bűnösségéről” is próbált meggyőzni az előadás, arra próbált rávezetni, hogy jobban figyeljünk egymásra, ne sajnáljuk az időt és az energiát semmi olyantól ami jót tehet a másiknak. Aki könnyen meglehet hogy nagy bajban van, válságban és éppen a mi odafigyelésünk tántorítja el legtöbbször végzetes szándékától.  

 

Másrészt az óra alatt az érzelmek tranzitivitására is fény derült, a tanár pillanatokon belül a lelkiismeretfurdalásra váltotta az addig kemény hangnemet. Eleinte az osztályt próbálta vádolni, kihangsúlyozni, hogy neki semmi köze Petra halálához, viszont időközben némi lelkismeretfurdalás, megbánás, kérdőjelezés vált érezhetővé hangjában. Az előadásra figyelve minket is áthatottak ezek az érzések. Beleképzeltük magunkat abba a helyzetbe, fontossá vált, hogy képesek voltunk más szemszögből tekinteni az esetre. Sokan mélyen magunkba néztünk, és megérett bennünk a gondolat, hogy egy ilyen eset sokoldalú, és nem annyira egyszerűen kezelhető, nincs ezért egy ismert “ bűnös”, egy ilyen helyzetet több tényező befolyásol. Ezenkívül, ha a kört leszűkítjük, és csak az iskola, a tanár-diák kapcsolat szempontját vesszük figyelembe, ez az előadás egy ”kemény ” figyelmezetés volt, mivel olyan dolgokra jöhettünk rá, amelyeket eddig könnyelműen elhanyagoltunk. Tanulságokat, következtetéseket vonhattunk le, melyek életreszólóak, sokkal emberibben gondolkodhatunk és viselkedhetünk. Rájöttünk arra, hogy a legegyszerűbb másra „kenni” a hibát, de ez valójában az egyik leghelytelenebb gondolkodásmód – s ezt az előadás nagyon érezhetően kiemelte, gyakorlatilag erről szólt.

Az előadás mélyen megdöbbentett. A művész éreztetni próbálta velünk egy ilyen helyzet súlyosságát, megpróbálta ránk adni azokat a ruhákat, melyeket egy ilyen esetben hordanunk kellene. Előadása különböző érzéseket váltott ki belőlünk, monológja olyan tényeket, oldalakat világított meg, melyek rég, vagy talán soha sem kerültek ennyire rivaldafénybe.

Bár néhányan csak a jó vicceit, poénjait jegyezték meg, az osztály nagyrészének egy tanulságos óra volt, és bizonyára megismételnénk az élményt...

                                                                                                     Turós Anita

Síelés vagy fürdőzés?

Lassan már három hónapja elkezdődött a suli és mindeki nagyon fáradtnak érzi magát. Az Oszi nagy örömünkre szervezett ezért egy kis pihentető kiruccanást. Bár pénteken havazott, de síelés helyett Félix−fürdőre mentünk. 12 órakor Bömerocko csipet-csapata nekivágott bőröndökkel felcsomagolva, a vágyva vágyott fürdőhelyre. A kirándulas kezletleges jelmondata: " Fizika képletekkel és algoritmusokkal elindulni tilos! " Bár ezt egyesek félre értették, de mi  tudtuk mire kell értenünk. Ezzel arra kért minket az Oszi, hogy lazítsunk, és pihenjünk.

A buszon volt, aki ezt el is kezdte, az út háromnegyedénél szinte már mindenki szundikált. Amikor

megérkeztünk, már kicsit pihentebben kipakoltunk és el is indultunk a strandra, ahol várt ránk a gőzölgő víz, a maga kényeztető forróságával. Este pizzát vacsoráztunk, ami annyira nagy és finom volt, hogy telefonon közöltük ezt a céggel is. A vacsora után forró széket játszottunk, azaz egymásról beszélgettünk, és a szék néha tényleg túl volt fűtve.Filmet néztünk, amiből kiderült, hogy a testi vágyaknál  többet ér a bölcsesség birtoklása (Vágy és Virágzás, svéd alkotás). A film után volt, aki aludni ment, mások maffiázásba merültek, melynek végén a falulakók nyertek.

Másnap reggel az Oszi ízletes és színes tojásrántottáját kóstolhattuk meg, majd felkaptuk a fürdőruhánkat, és újra elmentünk a strandra. Mindenki  élvezte, ezt a képek is tanúsítják. Hazaérve egy spontán kis filmnézés indult, az éjszakai beszélgetések hatására az ördögűzés rejtelmeibe "avattak " be minket, a filmről kiderült, hogy nem ok nélkül a horror atyjaként ismerik (The Exorcist). Ezután finom spagettit vacsoráztunk, amely különleges tejfölös– olvasztott sajtos szósszal volt ízesítve. Vacsora után ismét egymásra figyeltünk a forrószék jelenlétében, majd egymáséberségét tesztelve, egy másik filmet  is néztük (Man on wire). Ezúttal megtanultuk, ha valami lehetetlennek tűnik, akkor is bele kell vágni, meg kell valósítani minden álmunkat. Persze az út veszélyes is lehet, de nem szabad feladni az első veszély láttán.

Reggel  M. Dávid körbe járt, és mindenki megrendelhette a saját szendvicseit. Volt ízes, zakuszkás, sonkás– sajtos , májkrémes és csokis szendvics opció is. Reggeli után összecsomagoltunk, takarítottunk, majd a házigazdának adtunk egy elismerő oklevelet türelméért, és végül visszaindultunk Kolozsvárra.

Útközben  volt aki pihent, aki beszélgetett, volt aki simogatta Bömét (a Timi által megmentett kiskutyát), mások meg igazság – bátorságot játszottak.

 Vissza fele az út mindeki számára rövidebbnek tűnt. Tudtuk, hogy  új feladatok  várnak ránk hétfőn, de már több energiával teljesíthetünk.

Ez a kirándulás is felejthetelen volt, de várjuk a következőt, addig is keszülgetünk a dolgozatokra, na meg Mikulásra és a meg messzinek tűnő Karácsonyra is. Sok sikert Bömerocko, köszönöm tőletek az újabb élményeket !

Anna-Mari

Dévai kirándulás

Gólyabál előtt, hogy picit kikapcsolódjunk, minden évben az a szokás a kollégiumban, hogy a két kilencedik osztállyal kirándulni megyünk a Dévai várhoz, ahol Dávid Ferencre emlékezünk, a kollégium első igazgatójára.

   Útközben, hogy az idő hasznosan teljen, az oszink bejelentette, hogy a gólyabálra egy kis előadással kell bemutatkozzunk, ezért elhatároztuk, hogy a 67 es úton és a Közeli helyeken dallamára írunk egy éneket ami tükrözze a mindennapokat.
Déva elötti első megállás Fehérváron volt ahol bementünk a székesegyházba, megnéztük János Zsigmond, Izabella Királynő, Hunyadi János valamint Hunyadi László síremlékét.



Amikor már látni lehetett a magassban tündöklő Déva várát izgatottan vártuk, hogy elinduljunk a zarándok útra.Annak ellenére, hogy páran nem először voltak itt nem tűnt fel senkinek, hogy nem a közönséges úton járunk, egy adott pillanatban már négykézláb mászkáltunk fölfele, persze a végén kiderült, hogy szántszándékkal vitt minket erre az oszi, azért, hogy próbára tehesse erőnket.



Az oszi szerint: a képen egy Tyrranosauroidea Transylvanicus látható, amely kb. I.e. 54.345 évvel ezelőtt kihalt, viszont ez az egyetlen egy példány megmenekült a viharos idők elől, és a dévai várra vezető bokrokban mai napig is halálra rémiszti a turistákat. Ez egyik turista pl. azonnal felhívta az anyját, amikor meglátta... Életveszélyes!

A vár udvarában sziklákra leülve a megemlékező
istentisztelet után lementünk (most már egy járhatóbb úton) és eldöntöttük, hogy egy picit szünetelünk.

Dóra hintázik

Ki itt a kakukktojás?

Szünet után hazafele megáltunk Vajdahunyad váránal körülnézni és pár fotót készíteni.
A melettünk elszaladó tájakat megzavartuk zenei tehetségünkel, sajnos a műsor keveset tartott mivel néhányan elszundítottak, de akinek energiája és kedve volt igazság és kényszert játszodott.

Ez a rövid kirándulás egy kellemes pihenést jelentett egy felmérőkkel teli fárasztó hét után, jó volt kicsit szórakozni, egymásra és magunkra figyelni félretéve a gondjainkat.

Harmath Zsófia

Két hónapi összefoglaló:)

           Nagyon gyorsan repülnek mostanában a napok, annak ellenére, hogy hétfőn még rémüldözünk, mennyire messze van az  a bizonyos  pénteki nap, amikor az óra 15:00-at üt:).

         Persze nem kell félreérteni, mivel semmi áron nem szeretnénk elfelejteni ezeket a heteket, amiket eddig együtt töltöttünk. Már egymást ismerve kezdtünk el az évet, így gyorsan szoros barátságok fonódtak közöttünk, és rengeteg nevetést, szórakozást, meglepődést, jó meg rossz (ebből azért nem olyan rengeteg) jegyet, meg pár nehézkés helyzetet, és pici sírást is takarnak az elmúlt hetek. De a nehéz helyzetek forrasztottak össze  talán a leginkább minket, ha kellett intézkedtünk, ha kellett vígasztaltunk, s ha kellett megvédtük egymást.

             Két hónap. Nem is tűnik olyan sok időnek, de mi ezalatt a két hónap alatt rengeteg közös élményt szereztünk. El sem hiszi az ember, hogy mennyire  egybe kovácsolódott az osztályunk. Megismertük egymás képességeit ,azt hogy ki mit tud, és persze a legkisebb bajait és hibáit. Például megtudtuk, hogy Zsófi kezéből ha hiányzik a fényképezőgép ,akkor meg kell kérdezni, nincs-e valami baja, de azt is megtudtunk, hogy Alpárka  úúúgy érti az infót, hogy TIC órán már Pascal-ozik (!!!)… pedig még csak akkor vettük a ciklusokat (informatikából).

        Tudniillik már túl van a mi kis osztályunk az első piros hiányzáson:). Persze nem rendeztünk tömeges lógást, csak a Tornatanárbácsi lehívott minket, hogy megmutassa nekünk a fitness termet (ugyebár éljen az egészséges életmód, meg a sport) és kicsit elkéstünk magyaróráról. Senki nem talált minket sehol. Keresett minket az Oszi,  a Tanárnéni , de semmi sehol. Persze megelőzhető lett volna a piros hiányzás egy kis kommunikálással, csak mi még tapasztalatlan gólyák vagyunk (persze csak gólyabálig) s még tanulmányoznunk kell a kötelességeinket.

               Lassan- lassan már kezd eltűnni  az az év eleji kívancsiság az új dolgok fele  és a felhőtlen jókedv  Bömerockó napjaiból. Egyre fáradtabbak vagyunk, és különösen a jegyek rengeteg fejfájást okoznak néhányunknak, természetesen ezért csak magunkat hibáztathatjuk. Furcsa, hogy ősszel még mennyi mosolygó arc volt, és most egyre kevesebb van belőle. Csabi is egyre fáradtabb és álmosabb az első órákon, de nem ő volt az első, aki elaludt. Ugyanis V. Dávid viszi el  az aranyérmet, mivel neki sikerült a fél román órát átaludnia, s eléggé megijedve kelt fel szegenyke, de szerencsére a Tanárnéni nem haragudott meg rá.

         Nagyon várjuk egyébként a Kollégiumi Napokat. Elmondhatjuk,hogy Bömerockó az első Kollégiumi Napjait fogja majd megélni. No, és mindjárt itt a gólyabál. Az a híres gólyabálJ. Állítólag félelmetesnek tűnik, de nem az. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan is fognak beavatni minket, hogy igazi KOLLÉGISTÁK-nak nevezhessük magunkat. Jó lesz, nem félunk:).

         Valószínűleg, hogy kifelejtettem egy pár dolgot, de annyi minden történt velünk, hogy  az még  ötször ennyi szöveg lenne. De a lényeg , hogy olyan osztályunk van, ami ritka. Amúgy Félixfürdőn. No, de ezek már új bejegyzések lesznek.

Benedek Timi

Beköpéseink

Mert csodálatos, hogy milyen kérdések s válaszok merülnek fel bennünk óra közben:

Biológia óra

Tanár: Milyen szerepe van  a nyálmirigynek?

Timi: „A nyálmirigy nyomja a nyálat .”

Tanár: Hol a máj ?

Osztály áltagának válasza a kérdésre: „A hasban.”

Imi: „Tanárnő a kígyó miért hámlik úgy?”

Tanár: Milyen mirigy termel hormont?

Szabi: „A nemiszervek.”

Tanár: Mit termel az epe?

Norbi: „Az epe termeli a zöld lét.”

Timi: Véraláfutáskor mi történik?
Tanár: A kicsi vérerecskék elszakadnak.
Timi: És...visszaszakadnak utána?

Norbi: Tanárnő én úgy hallottam, hogy a légy az egy modern állat.
Történelem óra

Próbaházasság: „Vagyis gyereket próbáltak csinálni.”

Tanár: A szahara alatt találtak egy folyót, nagyobb mint a Nílus.

Norbi: „És folyik?”


Magyar óra


Tanár: A metaforának van még egy szinonimája, tudja valaki?
Osztály: ...
Tanár: k...
Dóra: konvex?

Tanár: Mire utal a költő amikor a lányok szűzességnek elvesztéséről van szó?
Norbi: Arra, hogy megszállta őket a szentlélek.

Tanár: A csodaszarvas fehér volt, vagyis albinó.
Dóra:  Az albino az nem fehér, átkátszó, csak fehérnek tűnik, mert egy optikai csalódás.

Tanár: Milyen vallásuak voltak az emberek a középkoban?
Evelin: A középkorban hittek a sátánban, tehát sátánisták voltak.


Tanár: Ki volt Nióbé?
Ákos: Azt tudom, hogy Ázsiából hozott magának feleséget.
Tanár: Nióbé nő volt.

Tanár: Mikor keletkeztek a mítoszok?
Osztály: Rééég.

Megbuktattuk a közmondást: egy kezdet mégis könnyű

   Általában, amikor egy diák liceumista lesz, egy teljesen új világba cseppen. Nálunk ez kicsit máskepp nézett ki.

   Beíratkozásuk után az osztályfőnökünk, Solymosi Zsolt elhatározta (köszönjük szépen), hogy összegyűjti a bandánkat és iskolakezdés előtt kirándulunk egyet, hogy szokjunk össze, ne ismeretlenek közé keveredjünk ebbe az új világba, hanem előnnyel induljunk.

   Júliusban még az volt az optimista terv, hogy sátorozni megyünk egy csendes kis folyópartra a sulikezdés elötti hétvégén. Mivel a román meteorológusok viharra tippeltek arra a bizonyos hétvégére, meg szeptemberben már van r betű, így nem sátorozni mentünk, hanem a B tervet alkalmaztuk, és egy csinos kis faházban szállásoltak el minket Torockón. 

A terv kicsit részletesebben arról szólt, hogy pénteken kocsikkal kimegyünk Torockóra, elfoglaljuk szálláshelyünket, ismerkedünk kicsit pár játék segítségével

 aztán együtt gulyást készítünk és este filmet nézünk, az “In to the wild”-ot, melyből aztán sok mondatot felhasználtunk az osztályszabálzyat elkészítésében, mivel maga a film is arról szólt, hogy a főszereplő végig azt a helyet kereste, ahol magára talál, és végülis mi is majd ugyanezt keressük a négy év alatt. 

Ezt szombaton reggel készítettük el. Itt csapatokban dolgozunk, egyesek a belső szabályzaton, mások pedig a zászlónkon, az osztály világnézetén, vagy éppen megfelelő nevet kerestek közösségünknek, mindezt, hogy egy olyan világot teremtsünk magunknak, amelyben jól érezzük magunkat a továbbiakban.

   Szombatra került a helyi látogatnivalók megtekintése is, azaz Torockószentgyörgy, a Székelykő más szögből és a  Torockószentgyörgyi vár, jobban mondva várrom.

   Egy kedves úriember kivitt minket, összesen harmincunkat egy kis traktorral és egy kicsit nagyobb utánfutóval, mint egy gyufáskatulya a szomszédos faluig, ahol felmásztunk a várromokhoz, megnéztük az alvó óriást és pár csoportkép is készült. 

Mire ugyancsak a traktorral visszaértünk Torockó-citybe, szálláshelyünkön igen különleges meglepetés várt minket, a kaputól az ebédlőig gyertyák mutatták az utat a hűvös szürkületben, ahol az Oszink régi, tavaly végzett osztálya énekelve várt bennünket. Ezután megtörtént a nagy virslievés, majd a volt XII. R elmondta, hogy előkészítettek nekünk egy versenyszerű játékot. A lényege az volt, hogy csoportokra osztották osztályunkat, cetliket adtak nekünk, melyeket meg kellett fejteni, és eljutni addig a pontig. Ezeken egy csapat várt minket elrejtőzve, és valamilyen általános műveltségi kérdést tettek fel nekünk, viccet kellett mondani, vagy éppen zsoltárt énekelni. A lényeg az volt, hogyha ezt helyesen megválaszolta a játékos , akkor kapott még egy lapot, amivel új helyeket kellett megkeressen. Minden ilyen lappal kapott egy pöttyöt, melyen szavak álltak. A “finish”ben ezekből kellett kirakni azt a mondatot, hogy “De mi szeretjük az osztályt!”, mely utólag derült ki, hogy a volt XII. R egyik aranymondata volt. Ezt követően tábortűz mellett gitár kísérettel énekelgettünk, majd egy zseniről szóló film után egy feltételezett alvás következett.

   Vasárnap reggel elbúcsúztunk a helytől majd lassan útnak indultunk hazafelé. Délre már visszaértünk, mindenkinek nyugodtan jutott ideje hajatmosni az ezt követő iskolakezdésre.

                                                                                                        

                                                                                                           Szerkesztette : Mátyás-Metz Dávid