Hoboborító

Megjött a tél. Csakhogy nem egyedül jött a kollégiumba, hanem napjaink egyik legtehetségesebb előadóművészével együtt, az utolsó hiteles csavargóval, Földes Hobo Lászlóval.

   Az első havazással érkezett, József Attila műveivel. Nem kis élmény volt így hallani azokat a verseket, melyeknek legalább pár sora biztos, hogy mindenkinek ismerős, és nem a megszokott formában, hanem összekulcsolt kézzel és fényjátékkal, valamint egy pár közülük meg is volt zenésítve. Azzal, hogy a nézőkkel is kommunikált az előadás közben mintha maga József Attila jelent volna meg előttünk, és úgy tűnt, mintha részben mi írtuk volna a verseket.

   Másnap délben ugyancsak a kollégium dísztermében a diákoknak és az iskolában dolgozóknak a gyermekkoráról, arról, hogy hogyan került kapcsolatba a blues zenével, karrierje befutásáról, és sok más érdekes témáról mesélt életét illetően, és sok más kulisszatitokba avatott be minket. Ezt követően a kollégistákból összekovácsolt zenekarral együtt játszott el két dalt. Megtisztelő volt, de még nem tudjuk felfogni, hogy mennyire...

Még azt sem, hogy milyen nagy dolog, hogy egyáltalán eljött, hogy autogrammot osztott és kért(!), és hogy még az Imi ízlésének megfelelő pózban is fényképezkedett csak azért, hogy a közönség, azaz mi jól érezhessük magunk. Úgy gondolom, köszönettel tartozunk neki ezért.

A nap viszont nem állt meg, egy szó mint száz, estére a Csavargók Tízparancsolatára is sor került, mely inkább vonzotta a fiatalokat, mivel ez kicsit megszokottabb, inkább blues-zene volt, mint versek, és mélypontok. Nem tudom, ezzel a többi szerencsés ember, aki ott lehetett, hogy van, de nekem egy új fejezet kezdetét jelentette ez a két nap.

Mindenesetre köszönjük, hogy ott lehettünk!

                                                Mátyás Metz Dávid