Síelés vagy fürdőzés?

Lassan már három hónapja elkezdődött a suli és mindeki nagyon fáradtnak érzi magát. Az Oszi nagy örömünkre szervezett ezért egy kis pihentető kiruccanást. Bár pénteken havazott, de síelés helyett Félix−fürdőre mentünk. 12 órakor Bömerocko csipet-csapata nekivágott bőröndökkel felcsomagolva, a vágyva vágyott fürdőhelyre. A kirándulas kezletleges jelmondata: " Fizika képletekkel és algoritmusokkal elindulni tilos! " Bár ezt egyesek félre értették, de mi  tudtuk mire kell értenünk. Ezzel arra kért minket az Oszi, hogy lazítsunk, és pihenjünk.

A buszon volt, aki ezt el is kezdte, az út háromnegyedénél szinte már mindenki szundikált. Amikor

megérkeztünk, már kicsit pihentebben kipakoltunk és el is indultunk a strandra, ahol várt ránk a gőzölgő víz, a maga kényeztető forróságával. Este pizzát vacsoráztunk, ami annyira nagy és finom volt, hogy telefonon közöltük ezt a céggel is. A vacsora után forró széket játszottunk, azaz egymásról beszélgettünk, és a szék néha tényleg túl volt fűtve.Filmet néztünk, amiből kiderült, hogy a testi vágyaknál  többet ér a bölcsesség birtoklása (Vágy és Virágzás, svéd alkotás). A film után volt, aki aludni ment, mások maffiázásba merültek, melynek végén a falulakók nyertek.

Másnap reggel az Oszi ízletes és színes tojásrántottáját kóstolhattuk meg, majd felkaptuk a fürdőruhánkat, és újra elmentünk a strandra. Mindenki  élvezte, ezt a képek is tanúsítják. Hazaérve egy spontán kis filmnézés indult, az éjszakai beszélgetések hatására az ördögűzés rejtelmeibe "avattak " be minket, a filmről kiderült, hogy nem ok nélkül a horror atyjaként ismerik (The Exorcist). Ezután finom spagettit vacsoráztunk, amely különleges tejfölös– olvasztott sajtos szósszal volt ízesítve. Vacsora után ismét egymásra figyeltünk a forrószék jelenlétében, majd egymáséberségét tesztelve, egy másik filmet  is néztük (Man on wire). Ezúttal megtanultuk, ha valami lehetetlennek tűnik, akkor is bele kell vágni, meg kell valósítani minden álmunkat. Persze az út veszélyes is lehet, de nem szabad feladni az első veszély láttán.

Reggel  M. Dávid körbe járt, és mindenki megrendelhette a saját szendvicseit. Volt ízes, zakuszkás, sonkás– sajtos , májkrémes és csokis szendvics opció is. Reggeli után összecsomagoltunk, takarítottunk, majd a házigazdának adtunk egy elismerő oklevelet türelméért, és végül visszaindultunk Kolozsvárra.

Útközben  volt aki pihent, aki beszélgetett, volt aki simogatta Bömét (a Timi által megmentett kiskutyát), mások meg igazság – bátorságot játszottak.

 Vissza fele az út mindeki számára rövidebbnek tűnt. Tudtuk, hogy  új feladatok  várnak ránk hétfőn, de már több energiával teljesíthetünk.

Ez a kirándulás is felejthetelen volt, de várjuk a következőt, addig is keszülgetünk a dolgozatokra, na meg Mikulásra és a meg messzinek tűnő Karácsonyra is. Sok sikert Bömerocko, köszönöm tőletek az újabb élményeket !

Anna-Mari