Síelés vagy fürdőzés?

Lassan már három hónapja elkezdődött a suli és mindeki nagyon fáradtnak érzi magát. Az Oszi nagy örömünkre szervezett ezért egy kis pihentető kiruccanást. Bár pénteken havazott, de síelés helyett Félix−fürdőre mentünk. 12 órakor Bömerocko csipet-csapata nekivágott bőröndökkel felcsomagolva, a vágyva vágyott fürdőhelyre. A kirándulas kezletleges jelmondata: " Fizika képletekkel és algoritmusokkal elindulni tilos! " Bár ezt egyesek félre értették, de mi  tudtuk mire kell értenünk. Ezzel arra kért minket az Oszi, hogy lazítsunk, és pihenjünk.

A buszon volt, aki ezt el is kezdte, az út háromnegyedénél szinte már mindenki szundikált. Amikor

megérkeztünk, már kicsit pihentebben kipakoltunk és el is indultunk a strandra, ahol várt ránk a gőzölgő víz, a maga kényeztető forróságával. Este pizzát vacsoráztunk, ami annyira nagy és finom volt, hogy telefonon közöltük ezt a céggel is. A vacsora után forró széket játszottunk, azaz egymásról beszélgettünk, és a szék néha tényleg túl volt fűtve.Filmet néztünk, amiből kiderült, hogy a testi vágyaknál  többet ér a bölcsesség birtoklása (Vágy és Virágzás, svéd alkotás). A film után volt, aki aludni ment, mások maffiázásba merültek, melynek végén a falulakók nyertek.

Másnap reggel az Oszi ízletes és színes tojásrántottáját kóstolhattuk meg, majd felkaptuk a fürdőruhánkat, és újra elmentünk a strandra. Mindenki  élvezte, ezt a képek is tanúsítják. Hazaérve egy spontán kis filmnézés indult, az éjszakai beszélgetések hatására az ördögűzés rejtelmeibe "avattak " be minket, a filmről kiderült, hogy nem ok nélkül a horror atyjaként ismerik (The Exorcist). Ezután finom spagettit vacsoráztunk, amely különleges tejfölös– olvasztott sajtos szósszal volt ízesítve. Vacsora után ismét egymásra figyeltünk a forrószék jelenlétében, majd egymáséberségét tesztelve, egy másik filmet  is néztük (Man on wire). Ezúttal megtanultuk, ha valami lehetetlennek tűnik, akkor is bele kell vágni, meg kell valósítani minden álmunkat. Persze az út veszélyes is lehet, de nem szabad feladni az első veszély láttán.

Reggel  M. Dávid körbe járt, és mindenki megrendelhette a saját szendvicseit. Volt ízes, zakuszkás, sonkás– sajtos , májkrémes és csokis szendvics opció is. Reggeli után összecsomagoltunk, takarítottunk, majd a házigazdának adtunk egy elismerő oklevelet türelméért, és végül visszaindultunk Kolozsvárra.

Útközben  volt aki pihent, aki beszélgetett, volt aki simogatta Bömét (a Timi által megmentett kiskutyát), mások meg igazság – bátorságot játszottak.

 Vissza fele az út mindeki számára rövidebbnek tűnt. Tudtuk, hogy  új feladatok  várnak ránk hétfőn, de már több energiával teljesíthetünk.

Ez a kirándulás is felejthetelen volt, de várjuk a következőt, addig is keszülgetünk a dolgozatokra, na meg Mikulásra és a meg messzinek tűnő Karácsonyra is. Sok sikert Bömerocko, köszönöm tőletek az újabb élményeket !

Anna-Mari

Dévai kirándulás

Gólyabál előtt, hogy picit kikapcsolódjunk, minden évben az a szokás a kollégiumban, hogy a két kilencedik osztállyal kirándulni megyünk a Dévai várhoz, ahol Dávid Ferencre emlékezünk, a kollégium első igazgatójára.

   Útközben, hogy az idő hasznosan teljen, az oszink bejelentette, hogy a gólyabálra egy kis előadással kell bemutatkozzunk, ezért elhatároztuk, hogy a 67 es úton és a Közeli helyeken dallamára írunk egy éneket ami tükrözze a mindennapokat.
Déva elötti első megállás Fehérváron volt ahol bementünk a székesegyházba, megnéztük János Zsigmond, Izabella Királynő, Hunyadi János valamint Hunyadi László síremlékét.



Amikor már látni lehetett a magassban tündöklő Déva várát izgatottan vártuk, hogy elinduljunk a zarándok útra.Annak ellenére, hogy páran nem először voltak itt nem tűnt fel senkinek, hogy nem a közönséges úton járunk, egy adott pillanatban már négykézláb mászkáltunk fölfele, persze a végén kiderült, hogy szántszándékkal vitt minket erre az oszi, azért, hogy próbára tehesse erőnket.



Az oszi szerint: a képen egy Tyrranosauroidea Transylvanicus látható, amely kb. I.e. 54.345 évvel ezelőtt kihalt, viszont ez az egyetlen egy példány megmenekült a viharos idők elől, és a dévai várra vezető bokrokban mai napig is halálra rémiszti a turistákat. Ez egyik turista pl. azonnal felhívta az anyját, amikor meglátta... Életveszélyes!

A vár udvarában sziklákra leülve a megemlékező
istentisztelet után lementünk (most már egy járhatóbb úton) és eldöntöttük, hogy egy picit szünetelünk.

Dóra hintázik

Ki itt a kakukktojás?

Szünet után hazafele megáltunk Vajdahunyad váránal körülnézni és pár fotót készíteni.
A melettünk elszaladó tájakat megzavartuk zenei tehetségünkel, sajnos a műsor keveset tartott mivel néhányan elszundítottak, de akinek energiája és kedve volt igazság és kényszert játszodott.

Ez a rövid kirándulás egy kellemes pihenést jelentett egy felmérőkkel teli fárasztó hét után, jó volt kicsit szórakozni, egymásra és magunkra figyelni félretéve a gondjainkat.

Harmath Zsófia

Két hónapi összefoglaló:)

           Nagyon gyorsan repülnek mostanában a napok, annak ellenére, hogy hétfőn még rémüldözünk, mennyire messze van az  a bizonyos  pénteki nap, amikor az óra 15:00-at üt:).

         Persze nem kell félreérteni, mivel semmi áron nem szeretnénk elfelejteni ezeket a heteket, amiket eddig együtt töltöttünk. Már egymást ismerve kezdtünk el az évet, így gyorsan szoros barátságok fonódtak közöttünk, és rengeteg nevetést, szórakozást, meglepődést, jó meg rossz (ebből azért nem olyan rengeteg) jegyet, meg pár nehézkés helyzetet, és pici sírást is takarnak az elmúlt hetek. De a nehéz helyzetek forrasztottak össze  talán a leginkább minket, ha kellett intézkedtünk, ha kellett vígasztaltunk, s ha kellett megvédtük egymást.

             Két hónap. Nem is tűnik olyan sok időnek, de mi ezalatt a két hónap alatt rengeteg közös élményt szereztünk. El sem hiszi az ember, hogy mennyire  egybe kovácsolódott az osztályunk. Megismertük egymás képességeit ,azt hogy ki mit tud, és persze a legkisebb bajait és hibáit. Például megtudtuk, hogy Zsófi kezéből ha hiányzik a fényképezőgép ,akkor meg kell kérdezni, nincs-e valami baja, de azt is megtudtunk, hogy Alpárka  úúúgy érti az infót, hogy TIC órán már Pascal-ozik (!!!)… pedig még csak akkor vettük a ciklusokat (informatikából).

        Tudniillik már túl van a mi kis osztályunk az első piros hiányzáson:). Persze nem rendeztünk tömeges lógást, csak a Tornatanárbácsi lehívott minket, hogy megmutassa nekünk a fitness termet (ugyebár éljen az egészséges életmód, meg a sport) és kicsit elkéstünk magyaróráról. Senki nem talált minket sehol. Keresett minket az Oszi,  a Tanárnéni , de semmi sehol. Persze megelőzhető lett volna a piros hiányzás egy kis kommunikálással, csak mi még tapasztalatlan gólyák vagyunk (persze csak gólyabálig) s még tanulmányoznunk kell a kötelességeinket.

               Lassan- lassan már kezd eltűnni  az az év eleji kívancsiság az új dolgok fele  és a felhőtlen jókedv  Bömerockó napjaiból. Egyre fáradtabbak vagyunk, és különösen a jegyek rengeteg fejfájást okoznak néhányunknak, természetesen ezért csak magunkat hibáztathatjuk. Furcsa, hogy ősszel még mennyi mosolygó arc volt, és most egyre kevesebb van belőle. Csabi is egyre fáradtabb és álmosabb az első órákon, de nem ő volt az első, aki elaludt. Ugyanis V. Dávid viszi el  az aranyérmet, mivel neki sikerült a fél román órát átaludnia, s eléggé megijedve kelt fel szegenyke, de szerencsére a Tanárnéni nem haragudott meg rá.

         Nagyon várjuk egyébként a Kollégiumi Napokat. Elmondhatjuk,hogy Bömerockó az első Kollégiumi Napjait fogja majd megélni. No, és mindjárt itt a gólyabál. Az a híres gólyabálJ. Állítólag félelmetesnek tűnik, de nem az. Kíváncsian várjuk, hogy hogyan is fognak beavatni minket, hogy igazi KOLLÉGISTÁK-nak nevezhessük magunkat. Jó lesz, nem félunk:).

         Valószínűleg, hogy kifelejtettem egy pár dolgot, de annyi minden történt velünk, hogy  az még  ötször ennyi szöveg lenne. De a lényeg , hogy olyan osztályunk van, ami ritka. Amúgy Félixfürdőn. No, de ezek már új bejegyzések lesznek.

Benedek Timi