Illegális szalmakrumpli sütés

Megkezdődött a második félév. Rossz volt a vakációról visszatérni tudva azt, hogy elöttünk van még egy hosszú félév. Annak ellenére, hogy nem nagyon vártuk, sajnos visszacsöppentünk a mindennapi kerékvágásba.

Még a félixi kirándulás óta elmaradt egy szalmakrumpli sütés, amire most került sor a napokban. Az oszi lakásában gyűltünk össze. Az osztály egy része ötkor már ott volt. Ők belevágtak a krumplipucolásába és az eszméletlenül finom muzsdéj készítésébe.

Külön megdicsérném Krisztinát aki a “Fő”muzsdéj készítő volt. A csapat másik része kb. fél hétkor érkezett meg, nagyon éhesen...

Javában folyt már a buli, mindenki jól érezte magát. Szórakozásképpen a Wordban különböző szövegeket illesztettünk be, amiket háttérként használva pózoltunk.

 Az est fénypontja Alpárka volt aki  megjelent az új "look"-al. Most már mondhatjuk, hogy egy igazi REÁLOS tanuló, teljes a kép. Eddig csak a szemüveg hiányzott.

Mindenki segített  a szalmakrumpli elkészítésében. Vitus meg Cica nagyon beleélték magukat a krumplipucolásba. Hogy gyorsabban menjen még a szomszédban is a mi krumplinkat sütötték.

 

Rendre evett mindenki egy nagy adag  ketchupos, sajtos, muzsdéjos szalmakrumplit.

Miután a hasunkat megtöltöttük, a Megaagy című rajzfilm nézésére került sor. Nagyon vagány volt, szórakoztató, vicces, ugyanakkor tanulságos is.

Másnap viszhangokat hallottunk, hogy a IX.reál osztályában nagy a bűz, azaz a hagyma, fokhagyma illat. Minden tanár első mondata mikor bejött órára ez volt: Mi ez a bűz gyerekek? Mi csak ültünk a padban és hallgattunk.

     Nagyon jó volt ez a szalmakrumplizásos est. Kikapcsolódtunk egy kicsit. Néha még ilyen esték is kellenek a monoton mindennapok mellé. Már most várjuk a következő alkalmat, mikor újra együtt szórakozhatunk.

                                                                                                                               Bodi Szidónia

Bowlingozás

Az első félév végén egy páran az osztályból összegyűltünk és elmentünk bowlingozni.

A bowling cipővel a lábunkon és a golyóval a kezünkben elkezdtük a játékot.

Egy pár személynek ez volt az első alkalom, de lassan, egy-két dobás után belejöttek ők is a játékba.

Imi volt a győztes mert mindig a megfelő golyóval dobott (vagy egyszerűen a  szerencsés napja volt, eldől 

következő alkalomkor) .

A többieknél megesett, hogy a golyó  “nem engedelmeskedett” hiszen vagy az első pillanatokban tért le a pályáról, vagy olyankor mikor már száz százalékosak voltunk benne, hogy ledönti a bábukat. 

Annak ellenére, hogy elég hamar letelt az idő, jó volt kikapcsolódni még eggyet az első félévben, amielőtt mind  hazamenjünk.

                                                          Fehér Zalán

Fellegvári fotózkodás

  A borús, hideg és komor napok közé becsöppent egy meleg, napsütötte vasárnap. Eldöntöttük, hogy kibujunk mint medve a barlangjából és el megyünk a Fellegvárra.

  Imre, a shuk@r gyerek, meggyőzte a fiú bentlakókat is, hogy tegyék félre a leptopot és menjenek ki a “félelmetes természetbe”. Ez úgy sikerült neki, hogy szólt 3-szor, kapott 5*n telefonhívást, és elindult 1 személyjel, a többiek ezt látván, fogták magukat és utánuk szaladtak.

  Lassan, NAGYON lassan lejuttotunk az előcsarnokba. Az előcsarnokban vártak a lányok, illetve kellett volna várjanak. A telefon segítségével megtudtuk, hogy a SORA előtt várnak, mikor odaértünk kaptunk egy új hívást, hogy most már a SORA mögott vannak.Miután megtaláltuk Zsófit és Evelint, és megvártuk Dórát, nekivágtunk a nagy útnak. 

  A Fellegvár fele jól elbeszélgettünk és “jobban megismertük egymást”. Mikor odaértunk csodálkozva bámultuk a pompásnál pompásabb néznivalókat, azaz leültünk a padokra és beszégettünk, mint az “értelmes” emberek. Miközben a bentlakók a kilátást csodálták, a kolozsvári osztálytársaink ásitoztak a hátunk mögött. Egy ilyen különleges eseményt tehát feltétlenül meg kell örökíteni. Lelkesen üvöltöttük, hogy “FÉNYKÉPEZÖGÉP”, szóval bizony, elövettük a fényképezögépet. Hamarosan azt is észrevettük, hogy hiányzik belőle az aku.

  Elmondhatom, hogy nagy volt az öröm, …mindenki nézte Zsófit és horror film részletek játszodtak le a szemeinkben. Mit volt mit tenni, Zsófi visszament a bentlakásig, hogy vegye el az ott felejtett akut. Fél óra múlva, (miközben mindenki fenyegetőzött, hogy hazamegy), megékezett Zsófi. Zsófika úgy érezte, hogy nagyon vicces lenne, ha azt mondaná, hogy a taxiban hagyta az akut. Nem néztek az emberek valami szépen rá, ezért megmondta az igazat.

   Készítettünk pár képet amihez csak annyi hozzáfűznivalóm van, hogy látszik, hogy a 9R. vagyunk, szép, egészséges gyerekek.

  A pillanatot megörökítve, lefagyott orral, Zsófit kiközösítve, és az idegen embereket megrémitve, elindultunk haza. Ok, Zsófit nem közösítettük ki, de az emberek nem közeledtek volna felénk a legszívesebben.

Szász Imre