Botanikus kerti fényképezkedés

The straight story

A Bömerocko társasága újból összegyűlt egy szalmakrumpli fest-re és megnéztünk egy értékes filmet :)!

The Straight Story

Egy egyszerű történet, egy egyszerű öregemberről, aki egy fűnyírón megy el beteg testvéréhez. Neve Alvin Straight. Alvin egy elöregedett amerikai férfi,  aki szellemi fogyatékos lányával él.

Gyönyörűen kezdődik a történet, egy lágy zenei aláfestéssel a csillagos égtől áttér a kis városkára melyben Alvin lakik, és röviden bemutatja a várost… az első percek után már érezhető, hogy mély film következik.

Az öregség nem kíméli Mr. Straight-et: botokkal jár, haja ritka és fehér mind a hó, de az arca az mindent elárul, ráncos sápadtságán át látszik a bölcsesség, a boldogság, de egyaránt a fájdalom is, és kékes-szürke szemein a hártyaréteg, mely látását gyengíti. Igen, szeme árnyékolt és nem tiszta a látása de a szívével tisztán lát, és ezt be is bizonyítja majd.

Egy este értesítik telefonon, hogy testvére agyvérzést kapott és kórházba utalták. Egy évtizede nem beszéltek egymással egy vita miatt. Alvin elkezd bevásárolni útjára, előkészíti kis fűnyíróját, elbúcsúzik lányától és elindul. Az út, a motor zúgása, a mosoly az arcán, felvételek és újra a zene... Saját kis lassú iramjával meg van elégedve és látszik szelíd arcán a remény, a remény, hogy tesvére még él s hogy ő így fog eljutni hozzá!

Útja során megtanít egy terhes kamaszlányt arra, hogy mi is a család, és mennyire fontos érték a családi szeretet. Aztán útközben fiatal biciklitúrásoknak próbálja magyarázni azt, hogy milyen is az öregség. Majd egy stresszes amerikai nővel találkozik, aki hetente elüt egy őzikét, és ezért már idegileg tönkre van menve…

Ismét a gyönyörű zene és felvételek, bekövetkezik aztán a  halálfélelem pillanata amikor fűnyírója elszabadul az irányítás alól, felgyorsul és ilyenkor az ember lélegzet nélkül ül és retteg, hogy mi fog történni…

Megható pillanat, amikor egy öreggel elbeszélget arról, hogy a második világhéborúban mennyi borzalmas dolgot vészeltek át, melyekbe sosem tudtak beletörődni.

Keskeny földút vezet testvére házához, háza előtt megáll és nevét kiáltja de válasz nem érkezik… ugyan annyira megvagyunk mi is ijedve ahogyan Alvin. Végül kicammog egy járókával Lyle, a testvére, és szótlanul, könnyes szemekkel nézik egymást. Egymást értve felnéznek az égre, ahogyan kiskorukban szokták…, majd újból a dal és a csillagos ég.

A film egyszerűsége miatt ennyire szép és megható. Egy támasznak vélem a filmet mert bármilyen gond nyomná szíved ránézel az öreg arcára, hallgatod a dallamokat és ámulva nézed a csillagos képet, és érzed, hogy minden rendben lesz.

Simon Csaba

Csúcsai kirándulás

   A csúcsai kirándulásunk… mit is mondhatunk róla? Egy hónapig „szerveztük”, mielőtt közbelépett volna az osztalyfőnök, és megszervezte az egészet, egy hét alatt.
   Az egész hirtelen történt, egy utolsó, iskola elötti kiruccanásnak szánva.
Nem tudtuk, hogy ez az egész megfog-e egyeltalán valósulni, de összeszedtük magunkat és csomagjainkat, majd elindultunk Csucsára.
   Örvendező hangulattal mentünk, alig vártunk, hogy találkozzunk, azonban amikor odaértünk és megláttuk, hogy hogyan kell táborozó helyünkre eljussunk, kicsit elkeseredtünk... Jobban mondva, elcsodálkoztunk. Először megálltunk az út szélén és a vonatsín alatt mentünk át, ezután amit láttunk azt csodálhattuk 3 nap és 3 éjszaka. Nem mertünk hinni szemeinknek. Egy FOLYÓ... 6 méter széles es ... hát... most nem tudom milyen hosszú, de nagyon veszélyesnek tűnt átkelni rajta, márpedig a táborhely a túlsó parton volt.
   Természetesen elkezdtünk gondolkodni, hogyan juthatunk át szárazon. Ez végül úgy történt, hogy holdfény alatt még mindig egyensúlyoztunk az üsttel a hullámokon és 3 táska jutott csomaghordókként, így cipelkedtünk át nagy nehezen.
   Persze az alvásért és a tájért megérte. Közben a sátrak is felhúzták magukat és a sajtos bundáskenyér megsütötte magát. Körbeültünk a tábortűz körül és elképzelhetetlenül jó kedvvel örvendeztünk egymásnak. Vicceket mondtunk, meséket meséltünk, játékokat játszodtunk... Beszélgettünk míg teljesen ki nem merültünk. Ekkor lefeküdtünk, a csillagos ég alatt összebújtunk, hogy a hóhiánytól megvédjük egymást, és hosszú dumák félbeszakadásával végül elaludtunk.
   Másnap reggel kifáradtan vagy kipihenten ébredtünk, annak függvényében, hogy ki mennyit aludt, avagy ki mennyit nem beszélgetett. Tea várt ránk és az ÜBER-Bömerocko rántotta sütése és evése.
   Ezután betettük az innivalókat a "hűtőbe" (a patakba), majd ki-ki elkezdte a gát építést vagy a horgászást. Sajnos aznap csak kis halak úsztak arra, de azokból volt, szép számmal. A gátépítés igazi teambuilding volt, s végül fel is építettük estére. Reggelre elvitte a víz, s amit felépítettünk reggel, leomlott estére, de a sok munka eredménye végül fáin kis gát lett, melynek köszönhetően a felgyűlt vízben fürödhettünk napközben.
A gát építés után az 5 csillagos szállodában felszolgáltnál ezerszer jobb rántott sajtot ettünk. Ezután egyesek folytatták a megszakított pihenést, mások kipihenték a gátépítés fáradalmait, és voltak olyanok akik meglátogattak. Minket- és Csucsa városát.
   Este favágókat megszégyenítő módon hoztunk és vágtunk tüzifát. Mire besőtétedett, a tűz melett további viccek után elkezdtünk maffiázni, ezalatt elkészült a finom sajtos-muzsdélyos-paradicsomos-kolbászos szalmakrumpli, amit az Oszi sütött nekünk. Megpróbáltunk egy kis rendet teremteni, melyet reggel folytattunk. Másnap esőben, kutyafuttában összepakoltunk, majd áthordtuk mindent a csúszos, esőtől megáradt Sebes-Kőrősön. Mire átvittünk mindent, egész szép idő lett . Ezután elköszöntünk egymástól és vártuk, hogy kezdődjön az iskola.

Írta: Szász Imre és Vitus Sándor Norbert.